Enikő Manz anyai ágon magyar származású orvostanhallgató biciklitúrát tett Henriette barátnőjével Isztambulba, a Duna mentén haladva.Így esett útjukba városunk, Esztergom, s a ház vendégszeretét élvezve, megfogadta , hogy visszatér.Ez volt tavaly nyáron, majd kész kiállítási koncepcióval érkezett.
Munkássága központi magját, egy német szó adja: Zerissenheit.
Ő maga orvotudománnyal foglalkozik, így jött anatómiai érdeklődése, szerette a tantárgyat, s elkezdett anatómiai rajzokat készíteni, amiből képek lettek későbbiekben.Ez a kettőssé, orvosi és művészeti pálya egy másik kettősséggel is erősödött benne,ami bevallása szerint köszönhető német-magyar voltának,ami személyiségében az értelem és érzelem kettősségét hordozza.2 pólus, ami benne találkozik.
Mannheim-ban járt szakiskolába, egy művészeti gimnáziumba, majd a híres heidelbergi egyetemen kezdte orvosi tanulmányait.Visszavonulva
Enikő kiállítását meglepő performance-ával nyitotta meg, gipszbe öntött teste egy fekete zsákban mozogva vett fel biomorfikus, kígyózó alakzatokat,majd a sötétben az emberek felé közeledve bontakozott ki női alakja. Majd a hozzá közelállő emberektől vért vett, amit hidrogén-peroxiddal felpezsgetve festékként használva papírokra drip munkákat hozott létre.Az installáció része egy gipsz öntvény felsőtestéről, egy szívvel középen,ütköztetve a halott anyag(gipsztest)és élőt,egy sertésüzletben vásárolt (élő) disznószívet.
