Kaleidoszkóp Ház

van egy hely, ami csodálatos örökséget hagyott hátra. egy szellemi értéket, aminek kiteljesítéséhez színekre van szükség. a színek mögött alkotó lelkek sorakoznak, ki-ki a maga "színvilágát" adva. összekapcsolódásuk során a teljesség élményét nyújtják. elegendő ebbe a játékszerbe csak belenézni...enjoy the ride

Friss topikok

  • rémTündér /aprócska kismacska./: Atyaég, de köszi ezeket a képeket. :-*** Klassz blog, maradok még kicsit olvasni. :-) (2014.01.05. 20:45) Graffiti Jam

Linkblog

Horváth Roland:Külső és belső csillagok c. kiállítása

2012.10.04. 13:57 kaleidoszkophaz

Festészetét a hagyományos műnemek: a csendéletek és tájképek mellett az emberi figurákkal kiegészült csendélet- és tájelemekből dekollázsolt kompozíciók jellemzik. Visszatérő témái a palackok, virágok, plüssállatok és ipari szerkezetek, gép-belsők. Stílusának lényege, hogy idegenkedik a dolgok konkrétumként történő ábrázolásától, s csak a róluk visszaverődő fények színeinek összességéhez (amely zömében egy visszafogott fényerejű közeg) ragaszkodik. Szinte az absztraktságig föloldott, könnyednek tűnő virtuozitással dolgozik legtöbb vásznán. A dekollázsolt kompozíciójú munkákon az ismert világ újrafölismerhető törmelékei mellé betolulnak kizárólag színfoltokból álló, ritkán egészen konkretizált, geometrikus kvázi-testekké artikulálódó elemek; illetve a művész fizikailag eltávolít (vagy roncsol) képrészeket, amely eljárás révén hol az üresség, hol egy előző képréteg tárul föl.horvath_roland.jpghorvathRoland2.jpgelesd04.jpg

A kiállító kiállítását ezzel a verssel nyitotta meg majd Ducsai Péter, grafikus méltatta.

Nagy László Ég és Föld oratóriumából

És Antoine de Saint-Exupéry írásának felhasználásával

 És látta az atya tolakodó könnyein át

A határtalant, és látta a tél paripáit

Ahogy ezrével a dombokon hirtelen görcsben

Térdre hull mind, és nyakak, fehér parabolák

Tűződnek a magaslatokra hogy immár a gőz

Lobogjon sörényként rajtuk hogy bomoljanak

Hogy jégcsont és irha pezsegjen, ezüst vizek

Lezuhogva a völgybe az arany tüzekkel

kirobbantsák a zöldnek igátlan extázisát,

és látta az atya tolakodó könnyein át

a bürök fergeteg-fátylát, a cicka-füvek

vad rugózását, és látta hogy a földarabolt

tavalyi rönk is kihajt, s a verem-kupolát

fölemeli csíráival egyetlen árva krumpli,

és látta az atya tolakodó könnyein át

a kiírthatlan akác ivadékai közt

ahogy a rozsda-tócsává egy vaskarika vérzik-

és akkor menydörgető fiai jöttek újra,

csíkokat húzva és megfertőzve a kéket,

kócolódó koszorút ontva a szivárvány

kihűlt helyébe, körözve, hangrobbanások

sorozatával rombolva a házat tovább-

az atya pedig tenyerébe fogta fejét,

 …,és a boldognak tűnő  piros paripán lobogva tomboló este után

                                                                                      Kiábrándult reggelre ébredt.

                                                                                            Megfogni a semmit!

Megfogni a semmit újra és újra!

Szólj hozzá!

Címkék: galéria kiállítás festészet Horváth Roland megnyitószöveg

A bejegyzés trackback címe:

https://kaleidoszkophaz.blog.hu/api/trackback/id/tr814814815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása