Kaleidoszkóp Ház

van egy hely, ami csodálatos örökséget hagyott hátra. egy szellemi értéket, aminek kiteljesítéséhez színekre van szükség. a színek mögött alkotó lelkek sorakoznak, ki-ki a maga "színvilágát" adva. összekapcsolódásuk során a teljesség élményét nyújtják. elegendő ebbe a játékszerbe csak belenézni...enjoy the ride

Friss topikok

  • rémTündér /aprócska kismacska./: Atyaég, de köszi ezeket a képeket. :-*** Klassz blog, maradok még kicsit olvasni. :-) (2014.01.05. 20:45) Graffiti Jam

Linkblog

Töttös Kata: Démonok (kiállítás) # ef.Zámbó Happy Dead Band (koncert)

2015.02.09. 14:30 kaleidoszkophaz

 

t4.jpgt1.jpgt5.jpgt2.jpg

t3.jpg

A megnyitón elhangzott beszédet Szuharevszki Mihály, a művész régi barátja tartotta 2015. február 6-án az Art Bisztróban:

 "Töttös Kata: Démonok című kiállítása elé #Esztergom, Kaleidoszkóp Art Bisztró

 Sok szeretettel köszöntök mindenkit Töttös Kata „aki jól fest, és odaadó ápoló”: „Démonok” című megnyitóján. A számos díjat (Amadeus ösztöndíj, Domanovszky nívódíj) nyert olajképeiről ismert művész ezúttal újabb akvarelljeit hozta el hozzánk. Kata a fogyasztói női ideálokról szóló gondolatait, érzelmeit, Kataflam nevű együttesével is elérhetővé teszi, melynek a festő fronténekese. Ma ugyan az együttes összes tagja nem ért rá, meghívtuk a rokon világú undergroundból induló EfZámbó Happy Dead Bandet, hogy minden a helyén legyen. A pop, dada és realitás együtthatója, ami mozgatja a hasonló jellegű munkákat, embereket, akik az életet nem választják szét a művészettől, illetve önmaguk is műalkotásokként felfoghatóak, nem csak performerként. Gondolok elsősorban Frida Kahlo élet, szenvedés, szenvedély, boldogság, pokol és menny egyszerre való jelenlétét munkásságában, megélt hétköznapjaiban, életének történéseiben. Ezúton megemlékeznék Kádár Mikiről, Mityusról, a nagyszerű showman-ről, aki Kata több slágerének szerzője, társelőadója volt. Személy szerint kedvencem a ”Csöpike” című táncdal , amiből kiérezhetjük hogy, „Indul a tavaszi lendület, mikor elkap a hendikep!”, de említhetném a „Tarzan”, „Én vagyok a lány”, „Az élet megvisel”, a „Lovi” vagy a „ Kempelen” című számokat is.

 Ha már POP-nál tartunk (csupa nagybetűvel), eltekintenék az előzményektől, történeti elemekről, nevekkel való dobálózástól, mert mindannyian gyermekei, vagy már inkább unokái vagyunk egy olyan új világnak, ami  hétköznapjainkat adja, a new media, internet által sugározza, behatárolja illetve okozza.

 Robert Indiana megfogalmazása szerint: „ A pop: mindent elfogadó szeretet. A pop: bombatámadás. Maga az amerikai álom, optimista, nagylelkű és naiv.” Az említett 1960-as években indult irányzat jeles, máig élő képviselője Mel Ramos, aki egy elég direkt párhuzamnak tűnik, aki piedesztálra emel karcsú meztelen, női testeket, eltárgyiasítva, akár egy nagy márkázott vajon, vagy sajton, vagy csomagolt gépsonkán pózolva a kor pin-up lányait véve modellül, később tudtommal hasonló témájú bútorokat is készített galériák számára, műtárgyként.

 „Pin-upként” emlegetik azokat az újságból kivágott, szexis nőket ábrázoló fotókat, amelyeket gyári munkások, katonák és teherautósofőrök tűztek kiöltözőjükben vagy kocsijuk műszerfalára, hogy némileg színesítsék egyhangú életüket…Kialakultak a sztereotípiák: legyen csábító a tekintet, érzéki aszáj, hosszú a láb és telt a kebel, vagy éppen ellenkezőleg, a lány szégyenlősen próbálja elrejteni bájait a kíváncsi tekintetek elől...Ramos szerint nincs alapvető esztétikai különbség elit és hétköznapi kultúra, illetve reklám és magas művészet között…(képein) Az egymástól elütő elemeknek ez a fajta kombinációja némileg szürreálisan abszurd helyzetet teremt, s  tudat alatt azt a cinikus üzenetet fogalmazza meg, hogy a egyén kizárólag pótszerek- akár szexbombaképek vagy gyárilag előállított élelmiszerek-mérhetetlen fogyasztása révén lehet boldog”

 Megemlíteném Red Grooms fából, akrilból készült mítoszaiból „Hollywood” című munkáját is. A szoboregyüttesnek a főszereplője Jean Harlow, mint ahogy a filmekben is többnyire ő a sztár, a kanapé szélén ülő fekete szmokingos férfi csupán mellékszereplő, aki feltehetőleg Clark Gable, de nevét Grooms nem tartotta említésre méltónak.

 A titokzatos körülmények között, fiatalon elhunyt Harlow-ban a rá következő szexbombák prototípusát vehetjük észre. Ám rendkívül erotikus megjelenése és komikai tehetsége hamar elfelejtődött, szobrán is alig több, mint annak a kultúriparnak a szimbóluma, mely átlagos figurákból képes csábító hősnőket és  hősöket előállítani.

 A „Hollywood” című alkotáson Harlow mosolya grimaszba torzul, közönségcsábító megjelenésével csupán az egykori szexszimbólum mélységes magányosságát leplezi, valamint a tényt, hogy a kultúripar legfeljebb anyagi hasznot húzott belőle.

 Most rátérnék a figyelem tárgyának pszichológiájára, a modellek üzleti megfontolásain felülemelkedő, és nem alulmaradó motivációjának kérdésére. „Vannak olyan alkatok, amelyek bizonyos értelemben erotikusak, de ez az értelem teljes fordulattal jön létre: azt akarják, hogy mindig és mindenki szeresse őket, de nemcsak egyes esetekben nem viszonozzák, hanem egyáltalán nem szerető emberek. Alkatuk kétségtelen erotikája csak a szerelem eme bírvágyában nyilvánul meg. Mellesleg korántsem passzív természetűek, szeretettségvágyuk szenvedélyes tevékenység, MELYÉRT MINDEN LEHETŐT MEGTESZNEK. Nem azért akarják, hogy szeressék őket, hanem „CSAK”- ez alkatuk ősjelensége.” ( Georg Simmel: A kacérság lélektana, EXKURZUS A PLATÓNI ÉS MODERN ERÓSZRÓL fejezet, Atlantisz Kiadó, Veszedelmes Viszonyok sorozat, 1996. )

 Töttös Kata „Démonok” című sorozatának több sebből vérző portréin, többfajta sérüléssel találkozhatunk. Megfigyeléseim szerint nem erőszakos cselekmények áldozatai, tekintettel arra, hogy az összes sérülésnek inkább az el nem szenvedésének metafizikájával találkozhatunk. A golyólövés inkább vetítésnek tűnik, túl szép, hogy igaz legyen. Több seb belülről fakad, pedig plasztikának nyoma sincs a hamvas, füstszínű sminkkel megjelenített röpködő hajú lányportrén, akár márkás termékeket is eladhatnánk vele, vagy egy editorial fizetett hirdetése is lehetne, teszem azt YSL „Rouge et Noir”, vagy a Bed Head Rockaholic Dirty Secret Dry Shampoo kampányfotók.

 Hasonló a kérdés, mint Kata munkáin, mint Xevi Sola, spanyol kortárs festő alkotásain, melyeken anorexiás modelleit helyezi különböző perverz helyzetekbe. A majd minden képén szereplő kissé aberrált fiatal lány, idilli kertvárosi környezetbe van photoshop effektszerűen beemelve. A kertes házi idillbe, facebook-on található családi fotók, vakuk által torzult worker class fickókkal, anyukákkal szerepel. Egyik kedvencem „Army of love” című munkája, ahol a pigmenthiányos szemüveges lány fehérneműben térdelve fut a nyári ludak inváziója elől.

 Namost, hogy jön össze a POP és a dráma? Mindig is összefüggött, mint ahogy a dal is mondja:

„Mit ér a kincs, ha boldogság nincs?”-L

 Mindenestre a örömmel tölt el, hogy a megéltség a sebek begyógyulásával végződik Kata legújabb sorozatában."

Szólj hozzá!

Címkék: pop koncert gender kiállítás festészet megnyitó barlangszínpad Töttös Kata Ef Zámbó Happy Dead Band Kaleidoszkóp Ház

A bejegyzés trackback címe:

https://kaleidoszkophaz.blog.hu/api/trackback/id/tr137155119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.